A gyerekek különbözőek, van aki szeret utazni, mert kíváncsi, hogy hova megyünk, milyen új kaland vár rá. Viszont van aki nem bírja az utazást, nem akar az ülésben maradni amíg elutazunk a város másik végébe vagy éppen amíg odaérünk nagyiékhoz vagy nem akar a babakocsiban maradni, amíg anya vagy apa bevásárol.  

Van aki szeret boltba menni, mert hamar megtanulja, hogy az is tartogat mindig valami érdekeset, ugyanakkor sok gyerek szeretne inkább mindent megnézni, megvizsgálni közelről és nehéz együttműködésre bírni, hogy el tudjuk végezni a dolgunkat amíg velünk van.

Nekem az vált be, hogy egyrészt mindig mindent megbeszélünk a kislányommal, elmeséljük neki hova megyünk, mi mi után fog következni, ilyen például hogy elmondjuk neki, hogy először elmegyünk a boltba vagy pékségbe, piacra utána bemegyünk a játszótérre. Máris kompromisszumot kötöttünk és szívesen elkísért a boltba, mert tudta, hogy utána a játszótéren játszhat majd. Amíg babakocsis volt vagy éppen amikor autóban utaztunk, vittünk magunkkal néhány kis könyvet vagy újságot ami éppen tetszett neki és azt nézegette, lapozgatta, vagy például memória kártyákat, amiket pakolgatott egyik kezéből a másikba amíg utaztunk. Imádta például a kis méretű babakönyeket, amik vastag laposak voltak és minden oldalon volt egy rész amit ki lehetett húzni, vagy benyomni vagy elhúzni egy kis ablakot, szerette főleg akkor amikor már tudta hogy melyik kis ablakocskában milyen állat vagy figura fog előbukkanni. Saját kezűleg készítettem neki egy táblácskát is kartonpapírból, amibe kis lyukakon keresztül különböző hosszúságú, színű és anyagú madzagokat, zsinórokat fűztem és azokat húzogathatta át egyik oldalról a másikra. Neki ez is nagyon tetszett, igaz nem túl hosszú ideig kötötte le, de mindig kérte hogy adjam oda neki. Végső soron pedig mi sem kerülhettük el, amikor több órás hosszú útra kellett menni, hogy mesét nézzünk a telefonon vagy tableten. Nálunk Bing nyuszi mánia volt, úgyhogy általában azt kellett bekapcsolni és egy félóráig, óráig csend volt.

Az autóban továbbá sokat mondókáztunk és olvastam neki a kis könyveiből, emellett pedig mindig volt nálam cukormentes keksz, ropi, gyümölcs (alma, körte vagy éppen szilva szeletelve, szőlő leszemezve, áfonya, mandarin stb. vagy ami a legegyszerűbb banán) babacsinta, vagy gyümölcspüré (ez nálunk nagyon sokáig etalon volt és ha azt nézem hogy elvileg 100% gyümölcsből készült, nem is rossz alternatíva, hiszen nem kell megmosni, meghámozni, szeletelni stb.) és innivaló. 

Amikor nagyobb lett és tudott egyedül stabilan ülni, végre beültethettük a bevásárlókocsiba, ami a bevásárlások alkalmával nagy segítség volt nekünk, hiszen már az első alkalomtól kezdve nagyon tetszett neki, mert onnan jó magasról nézelődhetett és ami olyan termék volt már akkor is a kezébe adtuk hogy ő rakhassa be a kosárba. A mi lányunk ezt nagyon szerette. Amikor pedig már még nagyobb lett és látta, hogy néhány boltban ( pl. Lidl, Aldii, DM) van kis bevásárlókosár, amit ő is tud tologatni, akkor pedig már sokszor azzal kellett körbemenni és ő vehette le a polcról amit mondtunk neki (vagy amit magától felismert hogy szokott olyat enni, inni vagy látni otthon és önkényesen beletett a kosarába :)). Tudom sokan ódzkodnak a bevásárlókocsiktól mert tele vannak bacilussal stb, egy ideig a vírus idején mi is fertőtlenítgettük legalább a fogantyút és amit elért, illetve mi például egy kis takarót tartottunk az autóban amit ráterítettünk a kocsira hogy arra üljön és a fogantyút is letakarhattuk vele.